Annyi évvel a fogyasztói társadalom kialakulása után már meg sem lepődünk azon, hogy bizonyos családok a TV előtt töltik a Karácsonyt a legnagyobb békében, szeretetben és egyetértésben. Hát ebbe próbál most a blogunk belerondítani, mert sok olyan lehetőség rejtezik a műsorújságok apró betűs részében, melyet mindenképp meg kell tekintetni (szemben a hagyományos filmekkel). Természetesen nem hagyjuk ki a kommersz és a kevésbé kommersz adókat sem műsorszórásunkból, s kiemelt helyen kezeljük az ünnepélyes pillanatok utáni estét, avagy a főműsoridőt. Sajnos idén sem láthatjuk a "Hogy készült" című műsorban a betlehemi jászol építésének hiteles történetét, de talán jobb is így. Helyette álljon itt ajánlatunk a nagy napra:


A korán kelő, díszítésre és ünneplésre vágyóknak nem kell sokáig várniuk: A bosnyák piramisok rejtélye (magyar dokumentumf., 2006) Duna II 6:10. Ezzel talán mindenki kicsit közelebb kerülhet a Karácsony misztériumához. Ezzel párhuzamosan megy majd a Motorkerékpár-építő VB Discovery 7:00. Sajnos nem az étkezőkocsi-szerelő világkupa angyalföldi állomásán történt izgalmakat adják, de ez is élvezhetőnek tűnik. Akik az utolsó percre hagyják a bevásárlást, azok a Mikulásnapi autós tájékozódási verseny (ism. Sport 1 11:30) közvetítését feltétlenül nézzék meg, különben túl korán érnének a boltokhoz. Persze, hogy ismétlés, a legtöbben haza se találtak, így nem tudtak újat rendezni, nagy ügy... Ahol legalább két TV van, ott anyukáknak kínáljuk a magyar libamájpástétom fitneszguruját: Laci bácsi konyhája ATV 11:30. A '74-es zánkai gyermektábor júliusi szaloncukor promenádját 2 liter Jägerrel még mindig ajánljuk! Kiválóan illik a készülődés utolsó simításaihoz a Megújuló energiaforrások (magyar ism. sor.) - A pellet energetikai felhasználása Hálózat 14:00. Hála Istennek, hogy 24-én végre fény derül erre is, már épp a tudatlanság ködfátylába temettük volna orcáinkat.

Természetesen az ünnep akkor jó, ha politikailag korrektek maradunk, ezért két rövid életű, ám annál ütősebb műsorra böktünk Nektek: Dagicsaládok csatája (holland reality műs.) Life Network 13:30. Ha esetleg sokat evett a család a töltött káposztából, ne hezitáljatok, jelentkezzetek ti is! Ultravékony celebmamák (am. dokumentumf.) Life Network 16:30 (Sajnos Csipesz mamája egyelőre még nem állt kötélnek.) Ez utóbbihoz nem fűznénk hozzá semmit. Azért valljuk meg, erre már tényleg csak akkor kapcsoljunk, ha iszonyúan be akarunk rúgni. A blog szerzői a Life Network műsoraiban látható testekért nem vállalják a felelősséget! Itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy konkurens ismeretterjesztő csatornák kínálatából is szemezgessünk. A póráz két végén - A nagy kutyatalálkozó (ismerett. film) Spektrum 13:00. Megható pillanatoknak lehetünk szem- és fültanúi, ahogy például egy tacskó ismeretséget köt két pulival, a szegény bull terrierrel meg senki sem áll szóba, mert ronda. Következő eposzunk a Miért hideg a tél? (dokumentumf.) Spektrum 15:50. Havas Henrik szemtelen szakértelemmel fejti meg ezt a rejtélyt. És akkor jöjjön az egyik személyes kedvencünk: Élet az anyaméhben - extrém állatok (dokumentumf.) National Geographic 16:00. A kutyatalálkozó még csak-csak, de élet az anyaméhben - extrém állatok? Hogy képzelték? Gizi méhében ((köszönöm Peti - Csipesz.)(szívesen - Peti)) 30 deka Kisvakondot találnak és már túl késő az abortuszhoz?

Azért a késő éjszakai műsorsávban is találkozhatunk egy félig Karácsony közeli műsorral: Megrázó történetek (angol dokumentumf., 2006) - Félig ember, félig fa Discovery 3:30. Most már legalább mindenki hisz a hatodikon lakó Tóth úrnak, aki évek óta meséli, hogy egyszer elmenekült előle a fa, amikor meg akarta faragni a lábát... Persze tömény abszintszagban az ember észlelése megváltozik... Természetesen a hazai csatornák legnagyobb ásza az idén is beizzította a sztárgyárát: Reszkessetek betörők RTL Klub 20:55. Kb. 95 (+/- 35) alkalommal a rendszerváltás után. Ez az, ismét bebizonyosodik, hogy Macaulay Culkin kevésbé fontosabb a családjának, mint az alsógatyák, vagy mint a bácsikája olvasószemüvege... Mondjuk ezt megértjük, de egyszer végre a két töketlen betörő helyett jöhetne egy pedofil és/vagy feltámadhatna Michael Jackson, hogy szeretetével álomba ringassa... Örökre!

A szebb napokat és Fehér Anettkát látott televízió reneszánszában az új nyomvonalát keresi: Két Péter és egy Piroska kívánságműsora Budapest Európa Televízió 20:00. A Magyar Tűzoltó Szövetségnél készült filmet mutatják be, valószínűleg előtérbe helyezve a kínai égők és a szovjet panel magyarországi eredményeit. Karácsonyi jótett helyébe... Budapest Európa Televízió 22:00. Vagyis ne várj semmit! Dinó Sporthíradó Budapest Európa Televízió 22:45. (Vendég: Bedák Zsolt, profi ökölvívó) A cím azt sugallja, hogy a magyar ökölvívás kihalófélben van, ami talán a globális felmelegedés eredménye. A kultúra szerelmesei (igen Laó!) számára ideális: Premier előtt - V. Molnár Judit koncertje Duna II 22:45. Nem tudjuk, hogy ti rajongtok-e ezért a dinasztiáért, de nekünk már IV. Molnár Judit sem jött be, eléggé egy kaptafára készülnek ezek a produkciók.

A sportot még nem érintettük részletesebben. Tour de France, a 2010-es útvonal leleplezése Eurosport 20:00. Kíváncsian várjuk, hogy mit követhetett el. A Sport 1, Sport 2, Sportklub, Sportklub+, Eurosport és Eurosport 2 zsúfolt és ismétlésektől hemzsegő kínálatába sajnos nem fért bele a snooker, hiánypótlás nagyban: Janine és a fekete dákó (18) XXL 0:00. Előtte nem sokkal indul a Tágító (18) XXXtreme 23:00. Reméljük, hogy ti azért nem tágítotok a TV elől. A mise mondjuk kivételt képez. És ha mindez nem volt elég, álmatlanságban szenvedtek vagy csak összetévesztitek a Szentestét a Szilveszterrel: Műsorszünet AXN Crime 2:30. Az éjféli mise után jöhet a hajnali mese, a történetfűzéshez rendkívül értő J.J. Abrams (Lost, Alias, Szomszédok) jegyzi ezt a filmet. Bűn lenne kihagyni.

Jó szórakozást és Boldog Karácsonyt!

Ui.: Aki kifogásolná, hogy nem az éjféli misét javasoltuk kötelező programként, annak ajánljuk figyelmébe ezt.

Kedves Olvasóink! Íme lassan jön a Karácsony, így nekünk is nehezebbé válik írni, hiszen a malacsültek úgy kinyomják pocinkat, hogy kilógunk az asztal mögül, és a klaviatúra a hasunkon hintázik. Úgy gondoltuk, hogy amíg még megtehetjük, leírjuk mik lennének azok, amiknek örülnénk, amik feldobnák kedvünk, és Ti be tudnátok nekünk szerezni. Ez(ek)ért cserébe roppant hálásak lennénk és tovább boldogítanánk Titeket a jövő évben is. Jöjjön hát a lista!

Laó:

-pillangókéssé alakítható töltőtollat a monogramommal
-egy láda Rémy Martin-t a láda rhodéziai dohányom mellé
-"Mein Ehre ist Treu" gravírozású mandzsettagombot
-nagypapás kardigánt, mert a régi elkopott
-"Kant és a német idealizmus" című kiadványt a "Kapd elő" (vagy a "Könnyen, gyorsan...") sorozatban
-két mázsa bricseszt húszezresekből
-a sólámpám mellé borslámpát
-1 cinquecento komódot
-jóegészséget
-hogy a Bajcsy-Zsilinszky utat magyarosítsák Bajcsy-Zsolnaira
-Telegdi Jusztin apát breviáriumát Európa, a keresztények és legfőképpen Jászfényszaru jövőjéről

Peti:

-a totális világuralom, esetlegesen megosztva Csipesszel. Laó lesz a politikai tiszt
-sikeres szigorlatok anélkül, hogy olyan rohadt korán kellene kelnem és bemennem...
-három darab Frodós körző
-XXL-es törölköző Kovács Zsanett portréjával (szigorúan cikkírás közben)
-a Kozármisleny 1987-es gombfocicsapata
-Miki Egér Jászóháza DVD-n (természetesen extrákkal)
-elég pénzt összehozni ahhoz, hogy megműtsék Donald kacsa utolsó stádiumban lévő gégerákját
-2 csomag Turbó rágó
-Hogyan írjuk blogot, hogy 2-nél többen olvassák (kézikönyv for dummies - torrenten biztos fent van)
-olyan gyári hibás plüssrénszarvas, ami - hiába nyomkodom - kussol.
-1 rododendron (remélem ez nem az a bőrbetegség, hanem tényleg valamilyen ízléstelen koró. bár mindegy, anyának lesz.)
-egy csomag lengyel karamella a magyarországi karmelita rend főrabbijának szignójával
-egy favella és két karavella (ez utóbbiból egyet Fa Nándornak szánok)

Csipesz:

-a totális világuralom, és Ciprus tovább felezgetése
-H1N1 márkájú laptop, ami 3 percenként tüsszögő malachangot ad
-egy db "Alakíts Te is kormányt, oktondin" a magyarországi politikai elit ajánlásával
-szovjet kémradar, melyet Bajkunurból lőnek fel
-Kim Jong Il: "Hogyan menedzseltem a Kimnowak együttest"
-étkezőkocsis beragasztós album
-Eszperantó rock cd
-egy db láva lány naptár
-fotósorozat rólam és Kiszel Tündéről, amikor átvesszük a "The Real Celebrity" díjat
-egy db "Stresszlabda titkárnőknek"
-egyedi póló, ami kifejti miért szerettek
-szobor ami kifejezi a pelyhes dolgok iránti gyűlöletemet
-a 7 tenger és 4 kacsaúsztatónak birtokosának címe

Reméljük Boldog-Békés Karácsonyotok és sikerekben gazdag New Évetek lesz, sok nevetéssel és kacajjal, illetve nekünk átadott ajándékokkal!

Mi, túlfutók már betöltöttük indexünk javát, így tanulmányaink nem rabolják el napjaink legkreatívabb részét. De hogy helyette mit csinálunk a Dísztéren üldögélve, esetleg a Stefi melegébe burkolózva? Boldog-boldogtalant boldogítunk borzasztó vicceinkkel. Két leányzót, névszerint Kis-Németh Albertina jászberényi és Szilágyi Erzsébet jászfényszarui lakost talán a kelleténél is többször emlékeztettük származásukra. Nem volt olyan mondatunk, hogy ne szórtunk volna bele legalább egy "jász"-t. (Pl.: Szerintetek melyik a kakukktojász? Milyen szakkörre is jársz? Üvegfújász?) Az ötleteket összegyűjtve  egy hamisítatlan népmese (jó, tudom, műmese) körvonalai rajzolódtak ki lelki szemeim előtt, melyet ezúton megosztok veletek is:


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szobjász, akinek mindenki csodájára járt. Neve is volt ám ennek a legénynek, szent királyunk nyomán a Jászló nevet kapta a keresztségben. Aztán olyan, de olyan csuda dolgokat tudott formálni két mancsával, hogy még a jászkarajenői konzul is tőle rendelte meg a gondolkodó íjászt mintázó művét. Sőt, az arabok híres nagyvízere, Jásszer Arafat is őt bízta meg egy őt, Mohamedet és Szaddamot ábrázoló szobortijász megformálásával. Eleinte ettől ugyan kicsit húzódozott, mivel nem volt hívő. Nem hitt sem Mohamedben, a Messijászban vagy épp az újjászületésben. Elég az hozzá, hogy a végén mégis igenre kanyarodott a hosszú bajsza rejtekén búvó szája. Szó mi szó, főhősünk sem fecsegett folyton folyászt, véget nem érő magányban, kitartóan, már-már megszállottam munkálkodott. Szűkszavúságának okát nem Jászpersz filozófiájában, hanem a nyugati szlogenben kell keresni: Jászt do it! Történt egyszer, hogy a művész reggel munkához látott. Feltette kedvenc lemezét, s Jásztin Timberlake-re kezdett kezében jászkódni a véső. Nem esett neki jól otthagyni a jászol melegét, szeme is kissé pájász volt még a reggeli fáradtságtól, majd’ kitörte a fjász. De dolgozni kell, kérem szépen! Felesége, Jászai Mari sem hagyta ilyenkor lustálkodni urát, keményen pattant szájából a parancs, s a dolgos kezek alatt csak úgy égett a munka.  - Adj innom! - adta az utasítást a szobjász. Oldalbordája imígy szólott:  - Nem pijászik maga kicsit sokat? Férje úgy kólintotta fejbe asszonypajtását, hogy az menten agyjászkódást szenvedett és rögvest magára löttyentette az imperialista nyugat frissítő vivmányát; kicsit kójász lett.  - Mekkora pojásza maga! - visított a tenyeres-talpas perszóna, s kobakját dörzsölve jásztákurvázva befordult a konyhába. -  Ha nem viselkedsz, nem is kajász! Pedig puliszkát főztem volna. Így be kell érned száraz kenyérrel és vízzel. - Mit varjász? - csattant fel a férj és ismét a szobjászkodásba temetkezett. Alig telt bele egy perc vagy kettő, az öreg rögtön békülőre fogta a dolgot. - Ne hepcijászkodj már, Mari! Nem kell olyan hatalmas ügyet csinálni ebből! - vetette oda oldalbordájának kackijász bajszát pederítve. Egy szerencséje volt kézműves hősünknek: jásszorszép mátkája nem volt távolság-, s haragtartó. Az ebéd elkészültével aztán körbeülték a rögtönzött terülj-terülj asztalkát, s nagyot lakmároztak a fenséges eledelből. Telt-múlt az idő, s a ház ura hiányolni kezdé porontyait. Netán a falusi iskola parányi tanteremben lehetnek még? Esetleg a gyermeki elmék pallérozója, a köztudottan paranoijász Szász tanár úr büntetése sújtotta a két mihasznát? Be kell látni, mindig csínytevésen járt az eszük, de megtehették: még az anyjuk sem tudta megkülönböztetni őket. Úgy néztek ki, mint két tojász. Lett is ebből sok-sok kalamajka. De nem csak hasonlóságukat kamatoztatták, másszor is könnyen jászedték a figyelmetlen felnőtteket. A két mitugjász egyszer, nem is oly rég torokfájászt színlelve elindult haza a tudás fellegvárából. A lurkókat fertályóra múltán a főtéri cukjászdában lelte meg az aggódó apa. Le is teremtette őket irgalmatlanul, de ők csak kacajásztak, fülük botját sem mozdították apjuk feddő szavára. Sőt, hiszik vagy sem, még ők vádolták meg a papát azzal, hogy szüntelenül utánuk szagjászik. Jászló valahol itt járt gondolataiban, s oly erősen morfondírozott, hogy meg sem hallotta azt a határozott, egyre türelmetlenebb kopogtatást, mellyel a küldönc kísérelt meg bebocsátást nyerni. A futár megunván a várakozást jászegezte a papírost azt ajtóra, majd tovább ált. Percekkel később az aggódó szülő mentéjét magára tekerítvén, kóvályogva, imbolygó léptekkel indult a gyerekek felkutatására. Nehézkesen mozgott, évek óta isijász gyötörte. Az ajtót kinyitván rögvest meglátta a kiszegezett üzenetet. Zsebében kotojászva megkereste cvekkerét, feltette, majd olvasni kezdett: „Tisztelt Uram! A távíjász küldi önnek az itt látható iratot." Izgatottan tépte fel a pecsétet, s mohón falta a sorokat: „Ídösapám! Testvérkémmel úgy döntöttünk, hogy világgá megyünk, mert olyan csodás dolgok várnak ránk! A hajnali hajászhajóval indultunk. Mindent összepakoltunk, míg maga a fürdőszobában tojjászkodott. Messzi földre megyünk, Jász Vegasig meg sem állunk. Különben is: allergijászak vagyunk az Alföld porára. Az Isten áldja magát és Anyánkat!" Jászló a papírdarabot a közeli tócsába vetvén útra kelt. Kereste őket az iskolában, a vármegye házán, de még az Óperenciás tengeren túl is. Senki sem hallott róluk. Nap nap után, év év után telt, hősünk mánijász depresszióba süllyedt. Nem tudott munkájára sem figyelni, állását is elvesztette. Maradék kis pénzén felbérelte Tobijász Morettit, hátha németjuhászával a két ifjonc nyomára bukkan. Ők sem tudtak segíteni. Az öreg nem talált nyugalmat, s élete hátralevő részében is szüntelen járta a hegyeket s völgyeket csemetéi után kutatva. S hogy miért nem ment azonnal Jász Vegasba? Hogy miért nem értette meg a gyerkőcök kedves sorait? Mert diszlexijász volt.

Mi, túlfutók olyan régi hősökre is emlékszünk, akik a mai fiataloknak talán már nem mondanak semmit. Hideg estéken az ember szívesen gondol vissza ifjúságára, amikor még anyu ránk adta a jägeralsót. Azóta meg csak a Jäger maradt, és az alsók is lekerülnek időnként abban a (jobb) esetben, ha ellenkező neműek próbálnak meg minket rábírni erre. Nos, ilyenkor nosztalgia önti el szívünket, s ennek nyomán kerekedtünk fel egyszer felkeserni gyerekkorunk legemblematikusabb figuráját, Krtek-et, azaz a Kisvakondot. A cseh(szlovák) nagykövetség készségesnek mutatkozott és elmondták, hogy Krtek-hez nem kell messzre mennünk, mert Óbudán egy 1+2 1/2 szobás panellakásában éli hétköznapjait. El is indultunk, de nem a megadott címen, hanem egy füstös kis sarki bisztróban értük utol, a 4 csősz és a rizling nevű becsületsüllyesztőben, ahol saját asztala és korsója is van.

- Kedves Krtek, hogyhogy itt?

- Tudjátok, amikor a peresztrojka és glasznoszty (közben egy kisebb turha landol az asztal mellett külön az erre a célra elhelyezett padlóra) miatt bedöglött a szocialista rajzfilmkisállat-piaci biznisz, új megélhetés után kellett néznem. Sokan elutasítottak emlékezve a fiatalkori rendszerellenes megmozdulásaimra, amikor például a srácokkal szétvertünk egy önkormányzat által kiutalt lakást, mert ők meg kivágták az erdőnk. (Ha valaki nem emlékezne erre az epizódra, annak itt a segítség.) Igazából nehéz gyerekkorom volt és nem ment könnyen, hogy rájöjjek: taníthatom is az ifjúságot, hogy többre vigyék nálam. Nem azt mondom, hogy rosszul éltem, megvolt a Skoda 105-ösöm, meg a farmerom, amit barterbe oldottunk meg a haverokkal, de elvesztettem azt a minimális kis egzisztenciámat is, amit kiépítettem.

- És utána?

- Végül átképeztem magam villamos jegyellenőrré. Nem volt könnyű, mert az ifjúság szabadabb életlehetőségei miatt gyakran visszaélt azzal, hogy csak egy korosodó kisvakond vagyok. Rengeteg atrocitás ért, végül nyugdíjaztak is. Ekkor írtam első emlékirataimat "Krtek nem kertel" címmel, illetve próbálkoztam először betörni a zenepiacra a "Krtek még mindig szeret" című albummal. Sajnos ezek a kísérletek elbuktak, mert a túl erős nyugati médiahatás elsodort, hiszen nem illettem bele egyik amerikai manager elképzelésébe sem.

- De miért? Hiszen generációk nőttek fel szállóigévé magasztosult mondataidon: "pomoc", "atadi", "óhhhhh"!

- Igen, de nincsen lézerszemem, nem tudok repülni, és még csak telepatikus képességeim sincsenek. Én csak a közösségi élményben, az egymás iránti tiszteletben hiszek, s tagadom, hogy csaka  pénz lenne mindennek a fokmérője!

- Szóval túllépett rajtad a kor, amiben élünk?

- Na ezt nem mondanám, még csak 53 éves kisvakond vagyok, igenis vannak céljaim és terveim, és van még miért küzdenem. Hiszek abban, hogy megdönthető a nyugati média-infernó, ez ellen pedig jómagam is küzdök. Az első csata akkor kezdődött, amikor megnyíltak a McDonald's-ok és a Happy Meal-be ahelyett hogy engem, vagy Bobeket esetleg Lolkát és Bolkát (a két polkát) tették volna, Aladdin meg a 101 ugató kisdög került. Pedig mi már akkor itt voltunk Közép-Európában amikor ezeket még meg sem álmodták! Na jó, Aladdint talán igen... Szóval véres leszámolásokba bonyolódtunk, hogy visszakapjuk az ifjúság nevelésének jogait!

- Kik voltak a társaid?

- Természetesen a régi banda: Nyuszi, Süni és Egérke. Bepattantunk a verdába (a már említett Škoda 105-ös) és már mentünk is a "Kapitalista rajzfilmhősök méregdrága szórakozóhelye" nevű mulatóba. Itt előbb csak szóban vertük le őket, majd a sunyi Tigris a Micimackóból ráugrott Egérkére. Ekkor elszakadt bennem valami és több órai véres mészárlás urán már csak Nyuszi, Süni és én maradtunk talpon a helyen. Persze akkor még nem tudtuk, hogy ezeket a gerinctelen népbutítókat klónozzák, és hogy vannak nyugati katonai mesék, amikre nálunk alig volt példa, bár nálatok ment például a Pityke őrmester, de az is csak egy rendőr volt, még ha volt is kutyája.

- Klónozzák őket...ezt nem tudtuk! (Péter és én riadtan néztünk össze, mert ezzel egész gyermekkorunk más megvilágításba helyeződött.)

- Hát persze, hogy klónozzák őket! Hogy lehetnének egyszerre mindenütt? De a katonai alakulatok, amik jöttek, még ennél is brutálisabbak voltak, a nevük valami G.I Joe volt. Nyuszit és Sünit egy útilapunak álcázott taposóaknával szenderítették a másvilágra, amikor a Škodámmal elmentek Pilsner Urquell-t venni a közeli Hašek kisboltba. Azóta magányos harcos lettem. Feladtam a prágai életemet is, mert úgy éreztem a barátaimmal történtek örökre nyomasztani fognak, ha abban a városban maradok. De a harcot nem adtam fel! Minden héten van valamilyen kis partizánakcióm. Hol a popcornt lopom el a plázákból, hol máglyát rakok a nyugati képregényekből. Mellékelek is egy fotót Nektek a bevetési kinézetemről:

- És szerinted van még esély arra, hogy tiéd legyen a győzelem?
 

- Természetesen, különben miért csinálnám? A szocialista utódpártok pénzelik földalatti tevékenységemet, illetve Kubából mindig kapok bátorítást és útmutatást. Tulajdonképpen én vagyok a leghírhedtebb cseh, ahogy Guevara argentin! Engem legalább annyian szeretnek és követnek az úton, és én is vagyok legalább annyira szőrös, mint ő!

- Mivel harcolsz, amikor nem konkrét terrorcselekményeket hajtasz végre?

- Jelenleg éppen egy lemezen dolgozok, amit a magyar közönségnek szánok, hogy tudják, még élek és küzdök a régi jó dolgokért, mint például a balatoni nyaralások, a Trabantok, az NDK-s tornacuccok, a nyári építőtáborok!

- Kérhetünk, hogy említs olvasóinknak pár apróságot, konkrétumot a lemezről?

- Hogyne, hiszen blogotok a legjobb beharangozója lehetne. A címe "Krtek The Pomoc" lesz, és electricboogie alapú kissé undergroundos lakodalmas-jazz-metál, a szövegeket pedig leginkább a freestyle rapre hasonlítható előadásmódban kell elképzelnetek. Természetesen videoklip is készül, amit a rajongók bevonásával tervezek megvalósítani.

- Ezt hogyan képzeljük el?

- Az album 5. számára gondoltam, melynek címe az "Adjál már egy szálat, vagy kicsinállak" lesz, a klipet a posztszocialista országok internacionális szilveszteri partiján szeretném leforgatni a teltházas őrjöngő közönség bevonásával, akik maguk alakíthatják a szám hangulatát. Remélem sikerül feltüzelni a közönséget, és hatalmas buli lesz belőle, a befolyó pénzt pedig a csokis muffinok megmentésére fogom fordítani. Egyszerűen embertelen, amit azok a szemét imperialista spitzbergák művelnek velük! Tudtátok, hogy még párzási idényben is vadásszák őket?

- Ööö...hát nem is tudom, Péter van még valami kérdésed?

- Akadna még néhány. A gondosan tanulmányozott szakirodalom (wikipedia) egyik első ténymegállapítása apádtól, Zdenek Milertől származik. Ő itt azt írja, hogy "sok időbe telt rájönnöm, de be kell látnom: amikor Kisvakondot rajzolom, akkor valójában saját magamat rajzolom meg". Nem zavar, hogy atyád ilyen fertelmesen csúnya volt? (Kis gonoszsággal azt is mondhatnánk, hogy lemegy a bányába, feljön a vakond...)

- Ezt kikérem magamnak! Mindenki ilyen apuskáról álmodik! Csupán egy dolog bánt a mai napig: apám nemzetközi celebet (de gyűlölöm ezt a konzumidiotizmus által teremtett terminus technicust!) akart belőlem kreálni, így nem tanított meg beszélni. Hitt a gügyögés erejében. Mégsem szolgáltatott igazságot a sors. A hasonló szókinccsel rendelkező teletabik sokkal népszerűbbek lettek nálam... Sőt, őket még az EU is támogatta csak azért, mert a brit imperialisták teremtették csoffadt testüket. Borzasztóan zavar a mai napig, hogy nem mélyfilozófiai fejtegetéseimet szajkózza a szocialista blokk tizenéveseinek hada, csak az olyan, némileg bugyuta szavakat, mint a "momó", "pomoc" és az "óhhhhh". Budára kerülésem után pont ezért jártam évekig a Petőbe, de mára már legalább megtanultam egyszerű, korántsem bonyolult, aránylag árnyalt jelentéstartalommal bíró mondatokban beszélni. (Kisvakond most épp leveszi tízdioptriás szemüvegét és láthatóan könnyeivel küszködik.)

- Attila, szerintem nem kellene tovább zaklatnunk a letűnt korok letűnt állatkáját. Jobb lenne, ha magára hagynánk őt, csak a terhére lennénk.

- Köszönöm, hogy eljöttetek, higgyetek az ügyben, amit képviselek! Keresem a posztszocialista rajzfilmkisállatok és más rajzfilmsztárok közül, aki még tenni akar valamit a piac visszaszerzéséért, és a zánkai gyermektáborban eltöltött Guantanamerás estékért!

Meglehetősen lesújtottan indultunk el a füstös talponállóból a fővárosi éjszakába. A kocsmai tévéből felcsendülő Kacsamesék-főcímre aztán mindketten megtorpantunk, s az ajtóból visszafordulva még épp elkaptuk a Kisvakond búskomor, reményvesztett pillantását. Nem tudunk mit írni tudósításunk végére, csak azt, hogy valami tényleg elveszett, valami örökre eltűnt (a pénztárcánk után nyúltunk, de az még megvolt)... De talán ez a vakond visszahozhatja, ha mi is javítunk azzal a helyzetén, hogy megvesszük lemezét, mellyel a földalatti tevékenységét is, meg az afelettit is tudnánk segíteni!

Kérjük gondoljatok jó szívvel a néhai Škoda 105-ös tulajdonosára, Krtekre, aki még küzd. Ki tudja meddig...

&

Egyszer régen, valamelyik (anti)gördülékeny MÁV-sztrájkon innen, de a sokadik nemzetközi étkezőkocsi-találkozón túl, ahová már kalauz hölgyek is hívtak minket, a Nyugati pályaudvari sörözések után/alatt/közben (köszönjük a mindig nyitva lévő boltnak), ott, ahol Csipesz meg Peti napról napra ontotta a hülyeségeket, megszületett valami. Egy ötlet. Egy elhatározás. Egy terv. Egy blog ötlete. Egyveleg. Egy poszt velem, egy poszt veled, egy poszt Nektek, egy blog mindegyikőtök felett. Gondoljunk hát vissza arra a verőfényes őszi napra (2009. október 17.), amikor az egész ötlet megfogant. Szeplőtelenül, mert egyikünknek sem árthat a nap. Ámbár korántsem volt csöndes ez az aktus, mivel Csipesz a Facebookon mindenhez hozzáfűz, lájkol és magyaráz. Peti pedig felvette a pöti keszkenőt, innen indult minden. S hogy mi derült ki? Hogy egy hárombetűs szóval derítettük a fél Pázmányt, miközben egymás riposztjai alatt, izzadva és gyötrődve gondolkoztunk a visszacsapás lehetőségein. S mivel e két gigász nem bírta a küzdelmeket, inkább egyesítik erejüket, s elhozzák nektek a történet hiteles mását. Ez a hárombetűs szó a SÍN volt, melyet a napok folyamán az arckönyvben megpróbáltunk minél többször ellőni. A csokornyi szóvirágot összegyűjtöttük, s kikristályosodott formában, egy igazi teremtéstörténetben adjuk elő nektek.

SÍNEN VAGYUNK

A vasutasok sztrájkja miatt ki voltam borulva. (A vonatok a hírek szerint manapság inkább fel vannak borulva.) Forgathatnánk egy filmet SÍN City címmel, jött az ötlet. Ha ezt háborús környezetbe ültetjük, akkor a MaSÍN Gun megnevezéssel rabolhatna milliókat a tartalmas (és nem pótdíjas) szórakozásra vágyóktól. ValóSÍNüleg remek rendezőpárost alkotnánk, SÍNte utánozhatatlant, bár ki kell még alakítanunk a magunk SÍNterét . Ha azonban rajtakap a sündőrség a közterületeken zajló illegális forgatás közben, akkor új formációt alkotva SÍN-SÍN-SÍN felkiáltással rontanának ránk és akkor az esti KoSÍN koncert helyett a börtön SÍNpatikusnak nem nevezthető cellájában kellene álomra hajtani bukSÍNkat, ahol csak abban bízhatnánk, hogy tetovált társaink nem akarnak SÍNogatni minket. Nem tudjuk, hogy mit ennének az elítéltek ezen a két paSÍN, de a testi épségünket féltve inkább kihagynánk a kockázatos próbálkozást. Ha pedig sikerül legyártani a filmet, de mégSÍNcs sikerünk, akkor elmegyünk Szegedre, hogy kibulizzuk magunkat a SÍNen. PlaSÍNdó Domingót SÍNplán ledalolnánk a SÍNezd újra, SÍNezd újra kezdetű mozgalmi nótával, esetleg a SÍNplában innánk rumot teával. Első utunk a nagySÍNpadhoz vezetne, ahol végre mégis megcsodálhatnánk a KoSÍN fergeteges performanszát, akit SÍNtiboy követ, kinek anyukája egy igazi táncmaSÍN. Éjfél után a medencébe csobbanva megnéznénk kivetítőn az Űrgammákat, ahol mindketten SÍNisztert szeretnénk jobban, nem pedig Dextert (mert jobban tudja mi a SÍNusz meg a coSÍNusz.) Itt, a termálvízben, az idősebb generációk által hátrahagyott piSÍN üldögélve újabb világmegváltó javaslatok SÍNni nem akaró sora jelenne meg kiSÍNes elménk előtt. Például az, hogy a mai magyar tömegszállítás felújításra szorul, így elmehetnénk közlekedésügyi SÍNiszternek. A másik lehetőség, hogy a lemondani készülő SÍNka László helyett (aki biztos lapértesülések szerint a berettyóújfalui talpfákat fogja helyettesíteni napi 8 órában) lehetnénk kézilabdával foglalkozó szakemberek is. Ha már nem lettünk grafikusok. Nem tehetünk róla. Sosem volt SÍNes ceruzánk vagy SÍNezőnk. Az egyetlen dolog, amit le tudunk rajzolni, az a SÍNai hegy. Sajnos még csak a zenében sem áll előttünk szép karrier, mivel a SÍNkópához se sokat értünk. Ha már ez a karrier-ötlet is befuccsolt, még mindig lehetnénk gondolkodó emberek, mondjuk SÍNtoisták. Laóval. Aki ír. SÍNpatikus író . (Művei csak SÍNtiszta vasutas patikákban kaphatok vényre, helyre, befutóra). Tényleg! Írhatnánk SÍNműveket is, amit igazi SÍNészek SÍNjátszanának az ország legpatinásabb SÍNházaiban, főleg ha a SÍNkovits-dinasztia még aktív. Játszhatnánk mondjuk az Isteni SÍNjátékot. De hisz még erre sem vagyunk elég jók... - Akkor írjunk blogot, jó? - Jó! De SÍNkronizáljuk írásban, hogy mit is akarunk, nehogy lemaradjon egyik vagy másik SÍNdarabunk. Ja, éS ÍNnék egy sört is. - Esetleg egy abSÍNt?

Bár a SÍNvonalért sokszor SÍNes elnézést kell kérnünk,
Ha nem gazdagság, kommentek hada legyen érte bérünk.
Persze azt sem bánnánk soká', ha egy dízelmozdonyt kapnánk:
Sínre téve kis vonatunk szünet nélkül csak haladnánk.
Túlfutottunk, ennyi történt. Korántsem a világ vége.
Látogassátok a blogot százezerszer hétről hétre!

(Csipesz utolsó előtti mondatai: A blog egyébként Péter agyszüleménye, én mint környezetvédő ellenzem a zajszennyezést is, meg a látóidegek manipulatív sokkolását, melyet az fog okozni, hogy ezek után már csak a blog, meg a facebook lesz az életetek! Ráadásul rögtön hasonlítani is fogtok rám ebben... Enyém a győzelem!)