Egyszer régen, valamelyik (anti)gördülékeny MÁV-sztrájkon innen, de a sokadik nemzetközi étkezőkocsi-találkozón túl, ahová már kalauz hölgyek is hívtak minket, a Nyugati pályaudvari sörözések után/alatt/közben (köszönjük a mindig nyitva lévő boltnak), ott, ahol Csipesz meg Peti napról napra ontotta a hülyeségeket, megszületett valami. Egy ötlet. Egy elhatározás. Egy terv. Egy blog ötlete. Egyveleg. Egy poszt velem, egy poszt veled, egy poszt Nektek, egy blog mindegyikőtök felett. Gondoljunk hát vissza arra a verőfényes őszi napra (2009. október 17.), amikor az egész ötlet megfogant. Szeplőtelenül, mert egyikünknek sem árthat a nap. Ámbár korántsem volt csöndes ez az aktus, mivel Csipesz a Facebookon mindenhez hozzáfűz, lájkol és magyaráz. Peti pedig felvette a pöti keszkenőt, innen indult minden. S hogy mi derült ki? Hogy egy hárombetűs szóval derítettük a fél Pázmányt, miközben egymás riposztjai alatt, izzadva és gyötrődve gondolkoztunk a visszacsapás lehetőségein. S mivel e két gigász nem bírta a küzdelmeket, inkább egyesítik erejüket, s elhozzák nektek a történet hiteles mását. Ez a hárombetűs szó a SÍN volt, melyet a napok folyamán az arckönyvben megpróbáltunk minél többször ellőni. A csokornyi szóvirágot összegyűjtöttük, s kikristályosodott formában, egy igazi teremtéstörténetben adjuk elő nektek.
SÍNEN VAGYUNK
A vasutasok sztrájkja miatt ki voltam borulva. (A vonatok a hírek szerint manapság inkább fel vannak borulva.) Forgathatnánk egy filmet SÍN City címmel, jött az ötlet. Ha ezt háborús környezetbe ültetjük, akkor a MaSÍN Gun megnevezéssel rabolhatna milliókat a tartalmas (és nem pótdíjas) szórakozásra vágyóktól. ValóSÍNüleg remek rendezőpárost alkotnánk, SÍNte utánozhatatlant, bár ki kell még alakítanunk a magunk SÍNterét . Ha azonban rajtakap a sündőrség a közterületeken zajló illegális forgatás közben, akkor új formációt alkotva SÍN-SÍN-SÍN felkiáltással rontanának ránk és akkor az esti KoSÍN koncert helyett a börtön SÍNpatikusnak nem nevezthető cellájában kellene álomra hajtani bukSÍNkat, ahol csak abban bízhatnánk, hogy tetovált társaink nem akarnak SÍNogatni minket. Nem tudjuk, hogy mit ennének az elítéltek ezen a két paSÍN, de a testi épségünket féltve inkább kihagynánk a kockázatos próbálkozást. Ha pedig sikerül legyártani a filmet, de mégSÍNcs sikerünk, akkor elmegyünk Szegedre, hogy kibulizzuk magunkat a SÍNen. PlaSÍNdó Domingót SÍNplán ledalolnánk a SÍNezd újra, SÍNezd újra kezdetű mozgalmi nótával, esetleg a SÍNplában innánk rumot teával. Első utunk a nagySÍNpadhoz vezetne, ahol végre mégis megcsodálhatnánk a KoSÍN fergeteges performanszát, akit SÍNtiboy követ, kinek anyukája egy igazi táncmaSÍN. Éjfél után a medencébe csobbanva megnéznénk kivetítőn az Űrgammákat, ahol mindketten SÍNisztert szeretnénk jobban, nem pedig Dextert (mert jobban tudja mi a SÍNusz meg a coSÍNusz.) Itt, a termálvízben, az idősebb generációk által hátrahagyott piSÍN üldögélve újabb világmegváltó javaslatok SÍNni nem akaró sora jelenne meg kiSÍNes elménk előtt. Például az, hogy a mai magyar tömegszállítás felújításra szorul, így elmehetnénk közlekedésügyi SÍNiszternek. A másik lehetőség, hogy a lemondani készülő SÍNka László helyett (aki biztos lapértesülések szerint a berettyóújfalui talpfákat fogja helyettesíteni napi 8 órában) lehetnénk kézilabdával foglalkozó szakemberek is. Ha már nem lettünk grafikusok. Nem tehetünk róla. Sosem volt SÍNes ceruzánk vagy SÍNezőnk. Az egyetlen dolog, amit le tudunk rajzolni, az a SÍNai hegy. Sajnos még csak a zenében sem áll előttünk szép karrier, mivel a SÍNkópához se sokat értünk. Ha már ez a karrier-ötlet is befuccsolt, még mindig lehetnénk gondolkodó emberek, mondjuk SÍNtoisták. Laóval. Aki ír. SÍNpatikus író . (Művei csak SÍNtiszta vasutas patikákban kaphatok vényre, helyre, befutóra). Tényleg! Írhatnánk SÍNműveket is, amit igazi SÍNészek SÍNjátszanának az ország legpatinásabb SÍNházaiban, főleg ha a SÍNkovits-dinasztia még aktív. Játszhatnánk mondjuk az Isteni SÍNjátékot. De hisz még erre sem vagyunk elég jók... - Akkor írjunk blogot, jó? - Jó! De SÍNkronizáljuk írásban, hogy mit is akarunk, nehogy lemaradjon egyik vagy másik SÍNdarabunk. Ja, éS ÍNnék egy sört is. - Esetleg egy abSÍNt?
Bár a SÍNvonalért sokszor SÍNes elnézést kell kérnünk,
Ha nem gazdagság, kommentek hada legyen érte bérünk.
Persze azt sem bánnánk soká', ha egy dízelmozdonyt kapnánk:
Sínre téve kis vonatunk szünet nélkül csak haladnánk.
Túlfutottunk, ennyi történt. Korántsem a világ vége.
Látogassátok a blogot százezerszer hétről hétre!
(Csipesz utolsó előtti mondatai: A blog egyébként Péter agyszüleménye, én mint környezetvédő ellenzem a zajszennyezést is, meg a látóidegek manipulatív sokkolását, melyet az fog okozni, hogy ezek után már csak a blog, meg a facebook lesz az életetek! Ráadásul rögtön hasonlítani is fogtok rám ebben... Enyém a győzelem!)
